Mert tényleg nem facebookoznak. Ez miért olyan meglepő?

A napokban véletlenül hallgattam egy rádióműsort, amelyben éppen a tiniket érintő problémákról kérdezgettek pszichológusokat, családterapeutákat és viselkedéskutató vagy szociológus szakembereket a műsorvezetők.

Édesanyámnak tűnt fel, aki a háttérben pakolászott, hogy folyton válaszolgatok vagy éppen vitatkozok az orrom alatt mormogva a szakértőkkel – amellett, hogy sok okos tapasztalatról is beszámoltak. Így gondoltam, megírom az észrevételeimet.business-3040477

Honnan veszem ezt, amikor a facebook, az alap.
Mindenki naphosszat használja.
Persze, hogy ott vannak jelen a fiatalok, miért ne lennének?

Miért gondolom mégis, hogy nem használják?
Elég csak figyelni. Rá kell nézni egy tini adatlapjára a face-n, már ha van neki egyáltalán, mert egyre kevesebben regisztrálnak be közülük.

– Fotókat jó, ha félévente töltenek fel az idővonalukra
– Ha kommenteket kapnak, válaszként maximum szívecskéket láthatunk, sorok helyett
– A profilkép-csere szintén meglepő, ha néha történik
– Nem jelentkeznek be helyszínekről, eseményekről
– Nem (itt) osztják meg sikereiket, eredményeiket, élményeiket
– Semmilyen link vagy cikk kapcsán nem reagálnak gondolataikkal, mondanivalójukkal
– Nagyon ritkán reblogolnak linkeket, akkor is leginkább felszínes vagy szórakoztató jellegű megosztásokat láthatunk
– Nem mutatják meg szenvedélyüket, hobbijukat, nem (itt) fejezik ki önmagukat
– Nem jelölgetik be egymást életük eseményeinél, a kapcsolati hálót nem (itt) építik és jelzik

Általánosságba véve nem igazán tudunk meg semmi személyeset a tinikről facebookon, nem nyílnak meg ott (és nem csak tudatos önvédelemből), ellentétben a felnőttekkel. A facebook inkább 30+-os közeg lett, akárhogy szépítjük.

A rádióműsor egyik szakértője éppen azt említette, hogy a facebook mennyire hamis és veszélyes világ a fiatalokra nézve, hiszen azt oda nem posztolja ki senki, ha éppen magzatpózban zokog az ágyán, világvége-fájdalommal. Emiatt torzul a tinik lelke, ha azt hiszik, az élet csupa mosoly és élvezet, másoknak.

Szerintem ez nem így van. Sok oka van, amiért ők már nem érzik jól magukat a facebookon, az egyik ok pedig pont ez:

– Szeretnek őszinték lenni és kifejezni magukat, felvállalni az érzéseiket, akkor is ha éppen szomorúak
– Úgy érzik, ezt a facebookon nem tehetik meg
– Számukra nem elég pörgős, nem elég közvetlen ez a platform, mondhatni unalmas
– És főleg: nem érzik a saját közegüknek, amikor ott a tanárnéni, a nagymama, az anyuka, a nagy- (és kis)tesó, az edző, a versenybíró, a barátnő anyukája, anyuka munkatársa, és a többiek.

A facebook számukra lassan korlátozódott a Messenger használatra (amit mostmár konkrét profil létrehozása nélkül is tudnak kezelni), s a zárt, tájékoztató jellegű csoportok használatára, mint pl. az osztályközösség, edzős versenycsoport; és néhány egyéb, önmagukat kifejezni engedő tematikus, életkorlimittel használható csoportok.

De… mégis folyton a telójukat nyomkodják, akkor mit csinálnak?

Mivel igenis ennek a korosztálynak sokkal jobban feláll a szőr a hátán a képmutatástól és az állandó mosolygás elvárásától a fb-on, így megteremtették és megtalálták a saját közegüket. Ezeken csak ők lehetnek jelen, egymás között, és igényeiknek, céljaiknak, önkifejezéseiknek megfelelően “élhetnek” online életet, inspirálhatnak és gazdagodhatnak a megszólások és a feszültségek nagy részének elkerülésével.

Szóval akkor, miket is
használnak?

Ha szomorkodni támad kedvük, biztosan a tumbr a kedvenc, ha művészkedni, akkor ott a musical.ly, a pinterest és az instagram (ez utóbbit zárt profillal igyekeznek korlátozni, hogy meghatározhassák, kik a követőik és kik előtt vállalják fel személyes oldalukat).
A snapchat különleges tulajdonságaival toronymagasan vezet a közösségi appok között, de ismerik (sajnos) a tinder és a blogozós, vagy a legveszélyesebb, a név nélkül kérdezős-véleményalkotós oldalakat is, ahol sokat edződik a lelkük szerintem. Ilyen pl. az ask.fm és a most népszerű sarahah.

social-1989152

Na és mit kezdjen ezzel egy felnőtt? Hiszen ennek a fele kínai…

Véleményem szerint, a szülői feladatok közé immár alapból hozzátartozik az online nevelés, és figyelem.

Kiemelném, hogy a veszélyekre való felkészítésben, és a papolásban, valamint a facebook ellenőrzésében (nem kifejezetten ajánlom, más “megfigyelő, féltő-óvó” módszereket javasolnék ehelyett) ez nem merülhet ki.

Nemrégiben vendégelőadóként részt vettem egy tiniknek szóló könyv bemutatóján (Nálam, illetve itt tudod megnézni/megvásárolni), ahol egy mondatomnál kicsit (önirónikusan) felhördült a közönség.
Kifejtettem, hogy felnőttként leggyakrabban azt mondjuk:

“Ugyanmár, lehetetlen lépést tartani, hisz hetente jelennek meg új alkalmazások, a csuda se tudja ezeket követni.”

Az én válaszom pedig az, hogy dehogynem.

twitter-292994

Igenis, ha hetente jelenik meg újdonság, akkor hetente naprakésznek kell lenni, szülőként.

Miért jó ez egy felnőttnek?

Nem elég a legújabb, legokosabb telefont a gyerkőc kezébe adni, tudni és ismerni kell az abban rejlő lehetőségeket, ezt nem győzöm elégszer hangsúlyozni.
A szülők, tanárok, felnőttek is fiatalabbnak, modernebbnek, “evilágibbnak” érezhetik magukat tőle, az agyi munka garantált, a figyelem és érdeklődés sokszínűvé válik.
Tapasztalat szerint, mindezek hatására a fiatalok jelenlétében a felnőttnek is nő az önbizalmuk, tudattalanul is. A tájékozottság erősíti a lelket.

És ki ne akarna erős és magabiztos lenni?

Bacsa Kati

forrás